|
|
Őskori hiedelemvilág nagyhatalmi alkalmazásban
írta Csapó Endre a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője 2015. április 05., Magyar Élet, HUNSOR.se
Amióta van emberi képzeletvilág, minden háború vallási meggyőződésben nyer igazolást.
A hit lényegét úgy foghatjuk fel, hogy a vallás akaratunknak olyan irányítója, aminek követése elkerülhetetlen, annak folytonosságát az érvényesíti, hogy koronként felújul az emberi fejlődés menetében. Az emberi törekvés minden olyan kísérlete, hogy megszabaduljon a hit fogságából, mindegyre megrekedt, minden új helyzet megújuló ideológiai alapot termelt magának.
Ilyen nagy kísérlet a meterializmus (anyagelvűség) alapjaira állított filozófiai irányzatok törekvése, ami szerint a világ minden dolga, jelensége visszavezethető materiális okokra. Amikor egy elgondolás népszerűségre törekszik, felépíti dogmarendszerét a nép számára, amelynek tételeit annak egyénei magukává tehetik. Azokban bíznak, azokat követik, értük harcot vállalnak, akár a halált is. Hívőkké teszi őket, egy elv (hit) követőjévé, tehát a materialista filozófiai irányzat is vallás a szó alanyi értelmében. A szocializmusért, kommunizmusért, illetve ezek aldozataiként százmillió ember halt meg a múlt században.
A XIX. századról a kor embere meggyőződéssel vallotta, hogy a tudomány évszázadában élve mindennek letette az alapjait, a jövő embere már csak követni képes, főként a filozófiában.
Ezen a téren valóban túltengett. Egyik példa erre a kapitalizmus hitként való felismerése.
"A kapitalizmusban vallást kell látnunk, vagyis a kapitalizmus lényegileg ugyanazoknak az aggodalmaknak, gyötrelmeknek és nyugtalanságoknak a csillapítását szolgálja, amelyekre egykor a vallások adtak választ. Annak bizonyítása, hogy a kapitalizmus - nem csupán mint vallásilag meghatározott képződmény, ahogy Weber véli, hanem mint lényegileg vallási jelenség - vallási szerkezettel bír, ma még parttalan egyetemes vitához, tévútra vezetne. Nem vonhatjuk be a hálót, amelyben állunk. Később viszont rálátás nyílik majd erre. Három vonás azonban már a jelenben is felismerhető a kapitalizmus vallási szerkezetét illetően. Először is, a kapitalizmus tiszta kultuszvallás, talán a legszélsőségesebb, ami valaha létezett. Benne mindennek csak közvetlenül a kultuszra való vonatkozásában van értelme, nem ismer sajátos dogmatikát, sem teológiát. Ebből a nézőpontból nyeri az utilitarizmus a maga vallási színezetét." (Michael Löwy: A kapitalizmus mint vallás: Walter Benjamin és Max Weber.)
Egy másik forrás szerint:
"A kapitalizmus vallásos gyökereire először Max Weber utalt, "A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme" című munkájában. Weber azt a kérdést teszi fel, hogy a racionális és materiális elemek mellett, milyen irracionális elem játszott szerepet a kapitalizmus szellemének kialakulásában. Mint ismert, válasza, hogy ez az irracionális elem a protestáns etika, pontosabban, annak kálvinista ága. Weber ezzel az elemzéssel utat nyitott azoknak az elképzeléseknek és gondolatoknak, amelyek a kapitalizmust nem csak számtani szinten próbálják meg értelmezni, hanem tágabb kultúrális-szellemi kontextusban, így akár vallásos-teológiai alapokon."
Abban az időben a filozófikusoknak nagy tekintélyük volt, igyekeztek is mindent megmagyarázni filozófiával. A kapitalizmus a termelési tényezők (természet - tőke - munka) egyikének pénzügyi, hitelügyi lebonyolítási módszere, semmi értelme kiemelni materiális mivoltából, be a szellemtudomány világába.
Más megítélés alá tartozik azonban a termelés iparosodása folyamatában mindegyre terebélyesedő kapitalisztikus termelés idején, annak társadalmi következményei nyomán létrejött ideológiai irányzatoknak, politikai mozgalmaknak vallási jelleget öltő tulajdonsága. Mondhatjuk valláspótlónak is. Vegyük alapul a gyárak nyomorszinten tartott munkásainak elkeseredett kapaszkodását valamilyen ideológiába, amelytől kiemelkedését reméli a szegénységből.
A kapitalizmus is megalkotta a maga hitrendszerét, a liberalizmust, amiből időnként, a szükségnek megfelelően politikai irányzatokat (kvázi vallásokat) hoz létre. Ma a neoliberalizmus az uralkodó elv, tételei dogmaként kötelezőek, a bűvszó a demokrácia, azt terjeszteni szent elhivatottság, amit ma az amerikai nagyhatalom teljesít gazdasági nyomulással, politikai vagy akár fegyveres meggyőzéssel.
*
A vallás iránti általános érdeklődés időnként elapad, majd új életre kel. Helyi vonatkozásban is van ahol szinte elhal, másutt az élet meghatározó részévé válik. Ez a megállapítás a "fehér ember" világára érvényes. A reformáció idejét követő véres háborúzások koszakát megbékélt időszak követte. Az egyház földi hatalma ellen előbb az uralkodók, majd mindenféle monarchia ellen a francia forradalomban fogant liberalista mozgalmak léptek fel. Mára Európa nyugati felén elsorvadt a spirituális eszmék iránti érdeklődés, keleti felén - ahol mindig erősebb volt - a kommunista hitpótló kísérlet után új életre kelt. Szó sincs tehát arról, hogy a mai embernek nincs vallási, spirituális igénye. Látni fogjuk, hogy a ma dúló háborúk méltán tekinthetők vallásháborúknak.
Amerikában különleges útra terelődött a hit története. A hitelvek kapcsolódtak az egyéni érvényesülés lehetőségeihez. Nemkülönben egyházalapítás jó üzletnek bizonyult. Minden vállalkozó csavart egyet rajta. A protestáns vallásoknak átláthatatlan szövevénye jött létre. Egy dologban változatlanok maradtak, az ószövetség elfogadásában, bár ezen a vonalon nagy a mélységi eltérés. Ebben a televényben alakult ki a keresztény fundamentalizmus, aminek napjainkra világtörténelmet alakító szerepe van. Érdemes jobban megismerkedni vele, mert szembemegy a fejlődés menetével.
A fejlődés menete értelmében a keresztény teológia igyekszik követni a világfelfogás tágulását. Az amerikai fundamentalisták ezt a módosítást megtagadják, olyannyira, hogy visszatérnek az őskor vallásszintjére, az alapokra, a fundamentumra.
*
A keresztény fundamentalizmus Amerikában
A Szegedi Piaristák web oldalán olvassuk:
- A Szentírás fundamentalista értelmezésének gyökerei a reformáció korára nyúlnak vissza, amikor azért harcoltak, hogy az írás betű szerinti értelmezéséhez hűek maradjanak… A Szentírás ilyen fundamentalista megközelítésének az az alapvető hibája, hogy elutasítja a bibliai kinyilatkoztatás történeti jellegét… A fundamentalizmus hajlamos a szellemi korlátozottságra. ...
- A fundamentalizmus az Amerikai Egyesült Államok protestáns egyházaiban a múlt század közepén indult ébredési és teológiai mozgalom. Ez időben szakadás következett be a liberális és a konzervatív protestáns keresztények között az Egyesült Államokban. ...
- Minden fundamentalista azért küzd, hogy a politikát rendeljék alá a vallásnak. Üdvbizonyosságot kínál, mégpedig nemcsak a mennyben, hanem a földön is, így válik a belső és külső békét veszélyeztető tényezővé mindenütt, ahol csak hatalomra jut. Hogy a fundamentalizmus miként fenyegeti a békét, arra példát szolgáltathatnak a muzulmán államok. A judaizmusban és a hinduizmusban is van politikai súllyal bíró fundamentalizmus.
*
- A fundamentalizmus csupán a hetvenes években került a média figyelmének középpontjába. A judaista, keresztény és iszlám fundamentalista mozgalmak nyilvánossá válásának folyamatában három évszám jelenti a határkövet:
o 1977-ben Menahem Begin, a militáns politikus lett az izraeli miniszterelnök, akinek győzelméhez nagyban hozzájárultak a radikális vallási csoportok tagjainak szavazatai.
o 1980-ban a Moral Majority evangélikus koalíció hathatós segítségével Ronald Reagant az Egyesült Államok elnökévé választják: Reagan nagy lendülettel fog hozzá Amerika "visszakeresztényesítéséhez", megpróbálva istenadta, mitikus Új Jeruzsálemmé alakítani a teheráni túszdráma által megalázott és a hatalmas mértékű infláció fojtogatta Amerikát.
o 1979 februárjában párizsi száműzetéséből Khomeini ajatollah hazatér Iránba, ahol az iszlám forradalmat követően kikiáltják az iszlám köztársaságot. Ugyanezen év novemberében terroristák támadják meg a mekkai Nagy Mecsetet, és lemészárolják a bent lévőket. Az iráni síiták ezzel szent helyeik, Mekka és Medina szaúdi fennhatóság alá tartozása ellen akartak tiltakozni (Lawrence 1989; Kepel 1994: 7-8).
Keresztény cionisták
"Szombat, Zsidó politikai és kulturális folyóirat", Eperjesi Ildikó 2007-11-29.
- Szavakban és tettekben egyaránt kiállnak Izrael mellett a keresztény cionisták. Egyre többen próbálják ellensúlyozni őket az Egyesült Államokban, de a zsidó állam támogatása már alighanem az amerikai közélet elemévé vált. Valószínűleg több oka is van annak, hogy az amerikai keresztények Izrael Állam elkötelezett támogatói, szinte felekezettől függetlenül.
- A vallásos amerikaiak szerint a szabadságot nem az állam adományozza polgárainak, hanem Isten ajándékozza az embernek. Ezért a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, Izrael - ahol, a környező országokkal ellentétben, tiszteletben tartják az alapvető szabadságjogokat - nyilvánvalóan természetes szövetségese az Egyesült Államoknak. Ráadásul 2001. szeptember 11-e után sokan felismerték, hogy Izrael ugyanúgy az iszlámista terrorral folytatott küzdelem élharcosa, mint az Egyesült Államok. Izrael támogatottsága jelentősen megnőtt az amerikaiak körében a New York-i merényletek után. Ehhez jön még az amerikaiak hagyományos együttérzése a zsidókkal az európai holokauszt miatt.
- A teljes evangéliumi keresztények azonban elsősorban azért támogatják teljes mellszélességgel a zsidó államot, mert a bibliai próféciák beteljesedését látják a zsidók egybegyűjtésében. Másik ismert nevükön: karizmatikus keresztények, az Amerikában hagyományos protestáns felekezetekről levált, rendszerint egy-egy karizmatikus lelkipásztor vezetése alatt álló közösségek. Magyarországon a Hit Gyülekezete sorolható ebbe a kategóriába.
- Az Ószövetségben Ezékiel könyvének 37. fejezete utal erre, amelyben a próféta a száraz csontok völgyében jár látomásában. Izrael házának tetemei előbb egybegyűjtetnek, majd az Úr Isten szellemet parancsol beléjük. Így születik Izrael újjá hamvaiból először fizikailag, majd spirituálisan és erkölcsileg. Az Újszövetségben pedig Jézus prófétál arról, hogy az utolsó időket arról lehet felismerni, hogy virágzik az Izrael jelképének tartott fügefa....
- Izrael Állam megalakulása után a keresztény cionisták egyre inkább bele akartak szólni a világpolitika alakulásába is. A cionizmus támogatására lobbikba tömörültek. Valószínűleg már abban is nagy szerepük volt, hogy az 1967-es hatnapos háború óta az Egyesült Államok lépett elő a zsidó állam legfőbb támogatójává, katonai, anyagi és diplomáciai téren is. Amikor pedig egész Jeruzsálem zsidó kézre került, a keresztény egyházak többségén eufórikus hangulat lett úrrá. A szeptember 11-i merényletek óta pedig egyenesen arról ír a nemzetközi sajtó, hogy az amerikai külpolitikát befolyásoló, hagyományosan erős zsidó lobbihoz csatlakoztak a keresztény cionisták. Mintegy 45 milliós táboruk gyakorlatilag egységesen kiáll Izrael mellett az Egyesült Államokban. ...
- A keresztény cionisták nem tartják céljuknak a zsidók "áttérítését" a kereszténységre. A bibliai próféciák alapján ugyanis úgy vélik, hogy a zsidó nép a Mindenható beavatkozása folytán fogja felismerni Jézusban a Messiást. A jelenlegi zsidó államot nem gondolják messiási államnak, csupán annak elkészületét látják benne, de éppen ezért anyagilag és erkölcsileg is támogatják.
*
"A közhiedelemmel ellentétben Izraelt nem annyira a (keleti parti) baloldali, liberális, zsidó értelmiségi elit támogatja a legvehemensebben, hanem a (déli) keresztény vallási jobboldal. Bármilyen furcsán hangzik is, már hosszabb ideje a politikailag neo-konzervatív, többnyire szekuláris izraeli politikusok és az evangelista keresztények közötti együttműködés befolyásolja a leginkább az amerikai politikát a Közel-Keleten, és ez a politikai szövetség áll Izrael feltétel nélküli washingtoni támogatása mögött." (Such György, A protestáns fundamentalisták és Izrael, Élet és Irodalom, 47. évf. 9. szám.)
*
1978-ban Jimmy Carter elmondta, hogy cionistabarát meggyződése milyen nagymértékben befolyásolta közel-keleti politikáját. Carter szerint Izrael nemzetállamának létrejötte a bibliai prófécia beteljesedését jelenti. Amikor azonban Carter habozott támogatni a Likud letelepítési programját, és a palesztinok számára is nemzeti otthon megteremtését kezdeményezte, az Izrael-barát koalíció és a fundamentalista evangélisták elpártoltak tőle és az 1980-as választásokon Ronald Reagant támogatták.
Reagan elnökké választása nagymértékben vitte előre a keresztény cionista mozgalmat. Reagan nemcsak erősen Izrael-barát kormányzatot hozott létre, de sok fontos állást keresztény cionistákkal töltött be. Különösen az úgynevezett Premillennial Theology híveit támogatta.
Diszpenzácionalizmus
- A fundamentalista keresztény mozgalom egyik irányzata azt nevezi dispensationnek, amikor helyreáll a zsidó történelem folytonossága. A diszpenzácionalizmus azt tanítja, hogy a keresztény egyház egész története csak egy átmeneti időszakasz Isten és a zsidó nép kapcsolatában. Isten azonban továbbra is a zsidókat tekinti az első számú kiválasztottaknak, és ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor az "egyházi" végetért a történelemben, és Jézus mint Messiás ismét elfoglalja a Szentföldön az őt megillető helyet. Ezért a dizspenzacionalisták egyben a zsidók Szentföldre való visszatérésének és a zsidó történelem folyamatossága helyreállításának a hívei. ...
- A diszpenzácionalizmus nagy alakja John Nelson Darby (1800-1882), aki Írország és Anglia forrongó vallási mozgalmai közepette élt, azt tanította, hogy Isten továbbra is választott népének tekinti a zsidóságot, és ez a nép változatlanul fontos helyet foglal el Isten emberrel kapcsolatos megváltási terveiben. Számos keresztény irányzat tanítja azt, hogy a zsidók megkülönböztetett emberek, mert Isten visszavonhatatlanul megtartja a nekik tett ígéreteit. Az Isten népének egyháza csak addig játszik különleges szerepet, amíg a zsidók végül elfogadják Jézust a messiásuknak az utolsó próbatételek idején, amely az ő tanításuk szerint a nagy megpróbáltatás idején fogja sújtani a zsidókat. ...
- Az egyik legismertebb diszpenzácionalista, Jerry Falwell, azt állította, hogy az Antikrisztus egy zsidó lesz. Ezt arra alapozta, hogy egyes zsidók az Antikrisztust tévesen a Messiásról szóló próféciák beteljesítőjének fogják tartani, aki a próféciákat pontosabban teljesíti, mint Jézus tette.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a diszpenzácionalisták szinte minden gyakorlati szempontból cionisták, és a zsidók megbízható szövetségesei. Szenvedélyesen terjesztik a judaizmust, és keményen harcolnak az antiszemitizmus minden formája ellen. Szinte minden diszpenzácionalista elveti azt az elgondolást, hogy emberi erőfeszítésekkel elérhető a tartós béke a közel-keleti térségben. Ehelyett azt vallják, hogy e térségben a háborúk egyre gyakoribbak lesznek, és ezek felgyorsítják a végidők közeledtét.
- Tényként állapíthatjuk meg, hogy a diszpenzácionalizmus napjainkban erős befolyást gyakorol az Egyesült Államok kül- és belpolitikájára, mivel ehhez az irányzathoz tartozók alkotják a Republikánus Párt fő erejét. Az ő befolyásuk hatására tovább fokozódott az Egyesült Államok és Izrael szoros együttműködése. Egyes diszpenzácionalista szerzők, mint például, Hal Lindsey, már az Antikrisztus tevékenységi helyét is megjelölték könyveikben. Korábban a Szovjetunióban, jelenleg pedig az Európai Unióban vélik fellelni az Antikrisztust.
- Idősebb George Bush, Bill Clinton és ifjabb George Bush nem teljesen osztotta Jimmy Carter vagy Ronald Reagan diszpenzációs nézeteit. Ennek ellenére folytatták elődeik erőteljes cionista irányvonalát. Ez jelentős részben a cionista lobbiként ismert érdekcsoport befolyásának az eredménye. ... A kereszténycionista mozgalom kezdettől fogva ellenezte a közel-keleti békefolyamatot. Ténylegesen hozzájárult az ottani konfliktusok fennmaradásához. Sajátos kereszténycio-nista tantétel az, hogy Izrael állam Pa-lesztína területén való megalakulását feltétlenül támogatni kell. Ennek az a meggyőződés az alapja, hogy a zsidó nép továbbra is Isten választott népe, még ha külön egységet képez is Isten egyházától. A közelmúltban készült egy felmérés arról, hogy a fundamentalista keresztények körében mi a vélemény az evangélium és Izrael viszonyáról. A felmérés szerint a keresztény cionisták 24%-a hiszi úgy, hogy a keresztények Biblián alapuló kötlessége Izrael állam támogatása. Ezt a kötelességüket többféle módon is kifejezhetik. Az egyik kifejeződése ennek a magatartásnak, hogy Izraelt nem szabad hagyni elszigetelődni.
- Amerika közelkeleti politikájára jelentős befolyást gyakorol az Izraelbarát Lobbi, amely biztosítani tudja, hogy a washingtoni törvényhozás évente mintegy 8 milliárd dollár támogatásban részesíti Izraelt adományok, kölcsönök, bankgarancia-vállalás, modern fegyverek szállítása és más katonai segítségnyújtás formájában. (Dr. Drábik János: Orwellia, 6. fejezet.)
Izraeli vagy Cionista Lobbi
Gazdag István: USA és a "Lobbi" hatalma
- Történelmi okokból az Egyesült Államok alkotmányos felépítését eleve olyanra tervezték, hogy az állam erőtlen, a politikai osztály ingatag, az igazságszolgáltatási hatalom pedig (a bírói tisztség választás útján történő betöltése miatt) gyönge legyen, és hogy a kormány politikája a különböző lobbik érdekeit tükrözze, amely lobbik viszont erősek, stabilak s gazdagok. Íly módon az amerikai választási kampányok lényegében a vagyonos magánemberek és a mindenható lobbik körében végzett nyilvános pénztarhálások, az adományozók érdekeiknek az állami politikában történő érvényesítésére vonatkozó kötelezettségvállalásokért cserébe. Éppen ezért az amerikai "demokrácia" valódi természetét tekintve egy plutokrácia, vagyis nem a nép, hanem a vagyonosok uralma, egy olyan rendszer, amelyben a korrupció normális és törvényes, mert mi másnak lehet nevezni azt, hogy egy lobbi teljesen nyíltan és hivatalosan megvesz és eltart egy (vagy több) szenátort vagy képviselőt, sőt adott esetben egy egész kormányt. Ebben a kontextusban kell tehát értékelni az amerikai zsidó lobbi működését is, amit egyébként gyakran egyszerűen csak "a Lobbinak" aposztrofálnak, mert legaktívabb és legjobban szervezett lévén maga a lobbi archetípusa.
- Mitchell G. Bard (American-Israeli Cooperative Enterprise) szerint "a zsidók szinte vallásos hévvel vetik bele magukat a politikába" - nagyon is kézzelfogható eredményekkel jár. Mint arról hosszú távon meggyőződhetünk, az Egyesült Államok kongresszusában (szenátus és képviselőház) minden olyan előterjesztés, amely Izrael katonai vagy anyagi kedvezményekben való részesítését célozza, a száz szenátorból 99, a 435 képviselőből pedig legalább 400 támogatására számíthat. Jeffrey Blankfort ismert anticionista - és egyébként maga is zsidó származású - újságíró szerint a Lobbi úgy beidomította az amerikai nép képviselőit, mintha "cirkuszi állatok" lennének. Az általa gyakorolt ellenőrzés annyira totális, hogy maga az elnök sem kezdeményezhetne olyan intézkedést, amelyet a Lobbi károsnak tartana Izrael érdekeire nézve, ellenben a zsidó államnak kedvező javaslatait a kongresszus gyakran "megfejeli". Ami a konkrét anyagi támogatást illeti, az USA az utóbbi két évtizedben több mint százmilliárd dollárt adott közpénzből dédelgetett kedvencének. Ez a segély sohasem apad el, és sohasem csökken, még akkor sem, amikor az amerikai államháztartás súlyosan deficites, mint manapság. ...
- Mindezek a szervezetek elsősorban a keleti és nyugati part nagyvárosaiban ténykednek, ahol az amerikai zsidóság is összpontosul. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a "hátország" ne lenne érzékeny a befolyásukra, és ne figyelne a diskurzusukra. A Lobbi állásfoglalásait ugyanis egyre inkább a magáévá teszi az ún. vallásos jobboldal derékhadát képező karizmatikus (evangelikál) protestánsok több tízmilliós tábora, akik 2006. február 7. óta az Egyesült Keresztények Izraelért (CUFI) nevű szervezetbe tömörülnek, amelyet többek között olyan nevek fémjeleznek, mint Gary Bauer, Reagan elnök egykori családpolitikai tanácsadója, volt republikánus elnökjelölt, David Brog, Ehud Barak volt izraeli miniszterelnök unokatestvére, és John Hagee teleevangelista prédikátor. A "keresztény AIPAC-nak" is nevezett CUFI célja ugyanaz, mint az eredetié: kongresszusi nyomásgyakorlás Izrael támogatása érdekében. A cionisták és a keresztény fundamentalisták (az ún. keresztény cionisták) között az utóbbi két évtizedben létrejött és a jelek szerint egyre erősödő véd- és dacszövetség ténye az amerikai történelem és belpolitika ismerői számára egyáltalán nem jelent meglepetést. Az Egyesült Államokban a Bibliát szó szerinti értelmező vallási fanatikusok ugyanis szentül hiszik, hogy őseik Amerika földjére való érkezése és ottani megtelepedésük isten adománya volt, az USA létrejötte és növekedése az ő nevében történt, lakóinak "nyilvánvaló sorsa" (Manifest Destiny) pedig isteni küldetés. Ilyen előzmények után magától értetődő isteni parancsolatnak tűnik számukra a Jahve nevében és az Ószövetség felhatalmazása alapján maguknak új államot (el)foglaló cionisták támogatása is.
*
"A legbefolyásosabb lobbicsoport, amit valaha láttam akár elnökként, akár azóta... Egyszerűen csinálják a munkájukat, és hihetetlenül nagy hatalmuk van ebben az országban... És elképesztően jól informáltak, elképesztően rámenősek, elképesztően hatékonyak" - jellemezte Jimmy Carter volt amerikai elnök egy interjúban az American Israel Public Affairs Committee (AIPAC) tevékenységét. 2007 márciusi rendes évi ülésén mutatta meg az amerikai zsidó politikacsinálók szövetsége, hogy milyen erőt képvisel. A washingtoni konferencián több mint 6000 AIPAC-aktivista jelent meg, az amerikai politika legbefolyásosabb személyiségei közé tartozó kongresszusi képviselők és szenátorok tartottak előadást (ott volt Nancy Pelosi, a képviselőház első női elnöke, de beszédet mondott Dick Cheney alelnök is), de a következő évi elnökválasztás több esélyes jelöltje is megmutatta magát - írja az Economist. Az AIPAC megállítását követelő egy tucat ortodox zsidó tiltakozását szinte észre sem lehetett venni. Az Economist szerint teljesen jogos volt a nagyszabású parádé: az USA történetében a mostani törvényhozásban ül a legtöbb zsidó származású politikus. A képviselőházban 30-ra, a 100 tagú szenátusban pedig 13-ra nőtt a számuk a tavaly év végi időközi választások után. A brit lap szerint mind a konzervatívok, mint a demokraták igyekeznek Izrael legmegbízhatóbb szövetségesének beállítani magukat.
Jimmy Carter szerint azonban elképesztő nyomás nehezedik az amerikai törvényhozás tagjaira külpolitikai kérdésekben az AIPAC által vezetett lobbi részéről. Igaz, a 2002-ben pont az egyiptomi-izraeli megbékélés nyélbe ütéséért Nobel-díjjal jutalmazott Carter 2006-ban megjelent könyvében ugyanis azzal vádolja Izraelt, hogy máig folytatja a palesztin területek gyarmatosítását, és a közel-keleti béke legfőbb akadálya. A könyv miatt többen antiszemitának bélyegezték.
*
MTI jelentés, Bordás Gábor, 2015. március 27.
- Barack Obama amerikai elnök szerint a héten újraválasztott izraeli miniszterelnök, Benjámin Netanjahuval "nehéz lesz utat találni" az izraeli-palesztin béketárgyalásokon a tartós rendezéshez.
Obama a Huffington Post-nak adott interjúban egyebek között azt mesélte el, miről beszélt pontosan Netanjahuval, amikor csütörtökön felhívta őt, hogy gratuláljon választási sikeréhez. Netanjahu a választás előtt azt mondta, hogy amíg ő a kormányfő, addig nem lesz palesztin állam, Obama viszont nyomatékosította: az Egyesült Államok továbbra is kétállamos megoldásban, független Izraelben és Palesztinában gondolkodik. Leszögezte, hogy komolyan veszik Netanjahu kijelentését, és ezért Washingtonnak fel kell mérnie, "milyen más lehetőségek állnak rendelkezésre" annak elkerülésére, hogy a térség ne süllyedjen káoszba.
Megfigyelők szerint Netanjahu nyilatkozata tovább növelte a feszültséget a hagyományosan jó amerikai-izraeli viszonyban. Obamát nemcsak a botrányos kongresszusi beszédével sértette meg, de azzal is, hogy kijelentéseivel aláásta az amerikai elnök szinte minden stratégiai célját a Közel-Keleten. A két államos megoldásról szóló, a korábbiaknál jóval higgadtabb kijelentései talán enyhíthetnek ezen a már-már ellenségeskedésbe forduló viszonyon, ami Izraelnek igencsak jól jönne, a Bloomberg forrásai szerint ugyanis a Fehér Házban már azt fontolgatták, hogy az USA változtat az Izrael számára kedvez vétópolitikáján az ENSZ Biztonsági Tanácsában. (Az USA vétói miatt nem tudott az ENSZ-BT soha olyan határozatot elfogadni, ami valóban ártana Izraelnek vagy elítélné az izraeli hadsereg háborús bűneit.)
*
Amíg a politikai irodalomban bűvszó a progresszió, a modernizmus, a felvilágosodás általánosan és világszerte, most tanúi vagyunk egy világ-hatalom sikeres visszatérítésének - az emberi tásadalom évezredes fejődésében megszerzett együttélési normái elvetésével - egy őskori hiedelemvilág primitív hagyományaiba. Mindez felső szinten, erős vallásgyülekezeti társadalmi bázison, véres háborús vállalkozások isteni magasságos igazolásával.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Fékezők és ellensúlyozók
• A kötelező ideológia méltatása
• Atlantisták vagyunk, de...
• Ukrajna nagyhatalmi játéktér
• Feltámadóban az ország
• Ukrajna, a későn érkező nemzetállam
• Eltemeti-e a nemzeteket az Európai Unió?
• A nagyhatalmi ukrán-vita magyar vonatkozásai
• A kettős állampolgárság régi vívódásaink tükrében
• Székelyföld – az autonómia esélyei
• Fundamentalizmusok háborúja
• Demokráciadeficit
• Viviane Reding és a baloldali támadás balsikere
• Utazunk, vagy visznek?
• Pártokrata Európa
• Demokrácia à la vadnyugat
• Az Európai Unió politrukrendszere
• Neokonzervatív felekezeti fundamentalizmus
• A szocialisták hűtlenek önmagukhoz is
• Az ideológia elvkövetésre kötelez
• Az igazság magyar oldala
• Székelyföld történelmi jogait követeli vissza
• Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|